CASONGRANDPRIX

Aki a Művészetek Völgyébe látogat és nem kocsival, biciklivel vagy más közlekedési eszközzel érkezik és nem szeret órák hosszat várni egy buszra előbb utóbb, de stoppolni fog, ha oda akar érni egy jó programra. Ehhez szeretnénk segítséget nyújtani az elmúlt napok tapasztalatai alapján. Persze itt a völgyben máshogy viszonyulnak a stopposokhoz, de talán segíthetünk, hogy az ember könnyebben boldoguljon ha ilyen helyzetbe kerül:

1. Tarts szemkontaktus! Éreztesd az autóssal, hogy ebben a pillanatban csak Ő létezik számodra a világon és tényleg nagyon fontos neked, hogy felvegyen. Egy kis elesett tekintet is belefér. Ugyanilyen fontos, hogy

2. Állj meg, szemben a forgalommal, ne háttal, lomhán kinyújtott kézzel bandukolj, mert akkor senki sem fog komolyan venni. Ha így csinálod, te sem gondolod komolyan az egészet és ezt az Autós is látni fogja.

3. Ne beszélj, vagyis ne mozogjon a szád! Az Autós esetleg azt hiheti, róla beszélsz, esetleg az autójáról mondasz csúnya dolgokat. Egyik sem jó. Érezze, hogy a barátja vagy, számára tartogatod a szavaidat.

4. Öltözz jól. Ne legyen rajtad sáros gumicsizma, és mivel – mint tudjuk – az Autós legnagyobb kincse az autója, nem szívesen fog beengedni szentélyébe, ha esélyes, hogy belerondítasz. Véleményem szerint annyira nem nagy baj, ha egy kicsit ‘fesztiválosan’ vagy öltözve, mert így egyből fel tudja mérni az állapotaidat, hogy nem egy rablógyilkos vagy ismeretlen úti célokkal.

5. Mindig vidd magaddal a törülköződ.

Jó stoppolást !

A völgy honlapján láttuk meg ezt a kezdeményezést, a mozgalom lényege, hogy kapolcsi családok baráti áron látják vendégül az arra látogatókat. Megkérdeztük Mónit, a mi vendéglátónkat, honnan szerzi be az alapanyagokat. Kiderült, hogy saját terményeket használ és ami nincs otthon, azt a közeli piacon a szomszédtól veszi meg.
Sokan saját házaikban, kertjeikben terítenek meg. Mi is egy ilyen helyen ebédeltünk ma meg. A menü tárkonyos krumplileves volt, a főétel pedig boroskáposztán sült báránygerinc.  Evés közben úgy éreztük, mintha mi is a család része lennénk; Miska a kisfiú szaladgált körülöttünk, megmutatta a nemrég született kiscicákat is. Búcsúzáskor a háziak biztosítottak róla, hogy holnap is visszavárnak, s közölték, hogy a Kék abrosz mozgalom nemcsak nyáron fog működni, szeretnék, ha egész évben az arra látogatók rendelkezésére állhatnának. Sok szerencsét hozzá nekik!

Már egészen beleéltük magunkat a verőfényes időbe, de ma reggel sajnos a sátoron kopogtató esőre ébredtünk. De azért tegnap teljes mértékben kihasználtuk a napsütést. Elmentünk Dörögdbe, ahol az Ősök háza pincéjét látogattuk meg. Itt Szőke András téglagyűjteménye található, amit különböző tájakról gyűjtött össze, többek között Rákóczi egykori kastélyából is. Bent a házban volt egy dombortérkép, ami a környék egykori felosztását ábrázolta; olyan faluk is rajta voltak, amelyek ma már nem léteznek. Ezek után felsétáltunk a Klastromhoz. A legjobb napot választottuk ehhez, ugyanis a napsütésben még jobban látszott a táj és így a Galkó Balázs által felolvasott József Attila versek is még nagyobb hatással voltak ránk.

Másfél óra elteltével visszamentünk és Dörögdön utolsóként ellátogattunk a Fúzió kertbe, ahol Zselenszky Tamásnak, az Eleven hold zenekar egykori frontemberének volt egyszálgitár koncertje. Ez – mint mindig- nagyon élvezetes volt. Elkaptuk a Csigabuszt Kapolcs felé, ahol az Alexandra udvarban várt minket a Napra koncert. Pörgős volt, ritmusos és a közönség bevonásával még nagyobb lett a buli.

“Nyájas olvasóink! Hogy repül az idő! Szinte még csak most érkeztünk meg a birodalmi fővárosba, s holnap máris tovább kell állnunk Szibéria Párizsa felé. Mivel a következő bejegyzés jó esetben is csak négy nap múlva jön, szeretnénk titeket ellátni megfelelő mennyiségű információval addig is. Csapjunk tehát a borscsba!”

http://transsziberia.blog.hu/2011/07/27/7_orosz_nyar

Peti és András egy újabb blog-bejegyzéssel örvendezteti meg az érdeklődőket Moszkvai élményeik megosztásával.

A bejegyzésben szó van többek közt a szokatlan orosz nyárról, helyi nevezetességekről és nem utolsó sorban az orosz szokásokról, éttermekről, pubokról. Akár egy útikönyvként is használható bejegyzés bárkinek hasznos lehet, aki valaha is tervez Moszkvai látogatást, vagy csak egy kis könnyed élménybeszámolóra vágyik.

De az élet nem áll meg a Vörös téren, a fiúk nekivágtak Szibériának, melyet nyomon lehet követni a CASON jóvoltából a második térképen: http://casongrandprix.net/index.php/terkep/

Felfújtarcútáncperdítőfurulyásrockandroll. A Kerekes Band kitett magáért, táncra perdítette a dörögdi jó népet. A koncert végére mindenki a színpadra került, néztünk is jobbra balra, mit keresünk mi itt? Igazából nem is érdekelt senkit, csak roptuk a Kerekest.  A zene sem volt semmi, sőt valami. Mikor színpadra kerültünk, az Insomnia szólt megfurulyásítva, volt itt még  Vodoo Child, Ethno Funk , Csángó Boogie és persze az elmaradhatatlan:  ” One more drink Lacikám? ” .

Palya Beának pont az ellenkező hatása volt az egyszálének koncertjével. Mindenki leült, voltak, akik lefeküdtek a földre és együtt hallgatták a zenét. Néha tapssal segítettünk neki, hogy ne veszítse el a ritmust de lehet hogy ő segített nekünk, hogy azt érezzük, mi is részesei vagyunk valami nagyszerűnek. Az ének békés, pihentető volt. Nagyon jól kiegészítette egymást ez a két koncert.

Még egy nagy hír:  kisütött a nap, mindenki ki a kertbe, ki a szabadba, ki Kapoclsra!

“A jelen sorokat már a Kurszkaja metróállomás mellől, a kétnapi otthonunkként szolgáló Transsiberian Hostelből töltjük fel. Ugyanis megérkeztünk a büszke birodalmi fővárosba, a felette mintegy glóriaként lebegő szmogfelhő által is jelzett Moszkvába! No de ne vágjunk ilyen hirtelen a dolgok folyása elé, hiszen az örömteli megérkezést másfél napos vonatút előzte meg a szélsebes Tisza Expresszen.”

Olvasson tovább: http://transsziberia.blog.hu/2011/07/26/6_krasznaja_moszkva

A vonatos túra első komolyabb állomásához ért Peti és András. Jelenleg Moszkvából érkezett egy újabb blog-bejegyzés, amely az eddigi út pozitívumait és negatívumait taglalja, képekkel megspékelve.

A CASON nyomkövetőinek segítségével továbbra is a http://casongrandprix.net/index.php/terkep/ címen lehet őket követni a második térképen!

Mai ajánlatunk: Kapolcson a Palyaudvarban 18:00-tól Palya Bea, 20:30-tól Snétberger Ferenc egyszálgitár koncert és utána Stereo Partizan buli amit előszeretettel ajánlunk a elektronikus és világzene kedvelőinek egyaránt, könnyen fogysztható. A gástya árokban este 21:00-tól Hobo, József Atilla versekkel szórakoztatja a nagyérdeműt.

Taliándörögdön este 20:30-tól a Söndörgő utánuk pedig a Kerekes Band fog  a húrok közé csapni. Fergeteges lesz gyertek el megéri!

A 3. napunk olyan mozgalmasra sikeredett, hogy ha a tegnapi program ajánlóban említett időgépet feltalálják, akkor valószínűleg rólunk fogják elnevezni. A déli Palya-udvar lágy dallamaitól feltöltődve kezdtük a napot. Bevetettük magunkat a hömpölygő emberáradatba, ami egészen a Kaláka versudvarba Harcsa Veronika Quartetjéig sodort minket. Zenéjük dallamos, simogató, fülbemászó; az emberek hamar ráéreztek és sokan fejbólogatva felvették a ritmust. A koncertre versekkel készültek, megzenésített versekkel. József Atillát, Kosztolányit, Karinthyt és sokan másokat is megidéztek a színpadon. Úgy látszik, hogy a politikusok nagy rajongói a Quartetnek vagy csak Veronikának mert Oszkó Péter és Scmidt Pál is tiszteletét tette .Kultúrától jóllakottan álltunk tovább megállíthatatlanul egészen Dörögdig ahol is eldördült az ég és a programunkat elmosta az eső. De nem csüggedtünk, ettünk most igazi finomságokat. Újra Kapolcs és rögvest egy RögvEstbe csöppentünk a Momentán társulat egy improvizációs darabja Palya Beával és  a nézőkkel karöltve. 2 óra garantált nevetés és még a színpadot is megjártuk. Vihogva álltunk tovább, stoppolás, Petend.

Meghallgattuk Beck Zoli és Ligeti György ‘egyszálgitár’ koncertjét.  Családias hangulatú volt, (körülbelül 30 ember) felidézte bennem egy régivölgy hangulatát, ahol betéved az ember egy kis terembe, a színpadon egy gitár és csupán ez szuper hangulatot teremt. Irány Lajkó Félix. Újra stop és hopp, még éppen odaértünk a végére. Nem csalódtunk, a virtuóz hozta az elvártat. Kapolcsra menet találtunk új völgybarátokat egy ismeretlen autó hátsó ülésén, akikkel  végigbeszélgettük az estét. Ez igazi völgyhangulat.

A mai nap is számtalan programból csemegézhetünk. Számunkra egyetlen tétlen pillanat sincsen, negatívumként azt rónám fel csupán, hogy a bérlet mellé nem kaptunk egy időgépet.
A mindennapi programok mellett  a Palya-udvarban 6-tól Palya Bea és Székely Dongó Balázs duóját hallhatjuk majd , s ezután a Momentán Társulat fogja szórakoztatni a nagyérdeműt. Improvizációs színházat láthatunk, ami egyes vélemények szerint jobb, mint a Beugró.
Bea koncertje előtt talán belehallagathatunk Harcsa Veronika Quartetjébe s itt kezdődik a gond, mert ugyanekkor Taliándörögdön Kányádi Sándor lesz látható a Kalákával,amit szintén nem szívesen hagynánk ki.
Este Vigántpetend 9-től a 30y-ból ismerős Beck Zoli zenél Ligeti Györggyel és a Puzzle-lel közben a hallgatók vizuális munkáit láthatjuk. Végül, hogy teljes legyen a káosz, Dörögdön Lajkó Félix és Brasnyó Antal koncertjét nézhetjük meg az este. Jó szórakozást!

A nap mottója “Örüljünk, hogy esik az eső, mert ha nem örülünk, akkor is esik. ”  Erőss Zsolt, aki első magyar állampolgárként mászta meg a Mount Everestet , velünk hódította meg a Királykő csúcsot ma reggel.  Zuhogott ,de megcsináltuk és a kedvünk nem lehetett rossz ennyi derűs hegymászó láttán. Nemrég tértek haza a világ nyolcezresein sorozatának 2011-es expedíciójáról, ahol a 8516 méter magas Loche csúcsot érték el ketten. Fáradtságnak és az egykori megpróbáltatásoknak nyoma sincs, oly jó kedvűek, hogy az embernek megjön a kedve a hegymászáshoz. Rövid túránk végén adhoc elődadás keretében megkértek minket Mozduljunk! Ez egy szervezet, amely (nevéhez híven) arra buzdítja a vasárnap délután a  kanapén tévét néző embereket, – minket – hogy sportoljunk, sétáljunk, fussunk – akármit, de mozduljunk.  És bár Erőss Zsolt saját bevallása szerint nem szereti a gyalogtúrákat, mégis lelkesen tartott velünk.

A Déli Palya-udvar pont olyan volt, amilyenre emlékeztünk, hihetetlenül gyorsan telt el az az egy óra, amit közös énekléssel töltöttünk el. Még a félénkebbek is dalra fakadtak, annyira magával ragadó volt Bea felszabadultsága. Meglátogatott minket a Sajtkukac együttes, aki Lackfi János és Finy Petra verseket zenésítettek meg, jól átvéve a dallamokkal a versek hangulatát. A találkozó végére a nap is kisütött. Megfordult a fejünkben, hogy ebben a dologban Bea keze is benne volt.