2009.07.03 – péntek – reggel 7-kor ébresztő, kávé és szokásos reggeli körök. 8-kor már indultunk is a startvonalhoz. Utolsó gyakorlatok, mindenki elpróbálta még a dolgát – spinnaker vitorla felhúzását gyakoroltuk a legtöbbet. Rajtnál végül kb. 10 másodpercet veszítettünk, többek között egy versenyzésben nem igazán járatos vitorlázó miatt, aki a rajtlövésnél a betétbóját is meg akarta kerülni J. Az 5,2 km széles rajtvonal északi végénél indultunk. Azoknak írom le, akik még nem voltak ilyen versenyen: A rajtvonal két végén egy-egy motoros hajó áll horgonyon, de mivel a vonal nagyon széles, közéjük 1 kilométerenként betétbójákat helyeznek, amik segítik a hajósokat a tájékozódásban. Összesen 3 lövés és egy dudaszó hangzik el. Az első lövés 10 perccel, a második 5 perccel a rajt előtt; ekkor mindenki elkezd készülődni, helyezkedni. Az 1 perces dudaszónál ráfordulsz a rajtvonalra, az egészet úgy kiszámítva, hogy az utolsó dörrenésnél haladj át pont a rajtvonalon. Ezt pontosan eltalálni nagyon nehéz, ezért inkább a lövés után halad át az ember, mert ha korábban mész át, az etikátlan is, nem mellékesen büntetés jár érte. Rajt után 3 perccel fel lehetett húzni a spinnaker vitorlát. Ez felülről nézve impozáns látványt nyújt, szerencsére készültek légi felvételek, így utólag mi is megcsodálhattuk. Egyszerre 600 hajó húzza fel legnagyobb vitorláját, olyan felülről, mintha egy hatalmas rózsa nyílna ki néhány perc alatt.
Az út nyugisan telt, GPS vezetésével haladtunk a bóják felé. Jó matrózokhoz híven közben szomjunkat oltottuk. Tehettük ezt azért is, mert az első szakasz gyenge szél mellett telt. Siófoknál egy zátonyra futott hajóval is találkoztunk. Mint utólag kiderült, egy azonosítatlan víz alatti tárgy okozta a versenyző hajó zátonyra futását, akinek ezáltal az árboca is kijött a helyéből. Sajnos neki fel kellett adni a versenyt. Viccelődve, jó hangulatban versenyeztünk tovább, a keleti medencében egy kisebb záporba is belefutottunk. A tihanyi szorosban a szél is leállt, pont a komp indulásakor. Szerencsére fennakadást nem okoztunk. Révfülöpig gyenge szélben vitorláztunk a Balaton közepén. Ez egy jó taktikai húzás volt azokkal szemben, akik felmentek Északra hiszen közülük több hajót is lehagytunk. Sötétedésig kellemes, gyenge szeles, kb. 3 csomós vitorlázás volt a jellemző. A fáradt csapatot a természet még tovább emésztette; felélénkült a szél, másodfokú viharjelzés volt érvényben. Mindenki munkában volt, ráadásul vaksötétben kellett hajóznunk. A teliholdat masszív felhők takarták el, így néha csak akkor vettünk észre egy-egy hajót, amikor pár méterre elhaladtunk mellette.
A keszthelyi bóját éjfél után 21 perccel kerültük. Volt nálunk egy ügyes kis műszer, aminek segítségével most könnyűszerrel vissza tudom nézni az időpontokat. (Ha érdekel valakit, a http://m.diwicon.eu/public címen meg lehet az egész tracket nézni, Eiselt Péter névre kattintva.)
Visszafelé úton számos érdekes, vagy méginkább ijesztő esetet láttunk, melyek közül bármelyk megtörténhetett volna akár velünk is. Egyik ezek közül: a keszthelyi bója kerülése után becéloztuk a badacsonyi csücsköt. Györök magasságában egy bajba jutott hajót láttunk halványan, és körülötte világító bójákat. Amikor elhaladtunk mellettük, akkor váltak nyílvánvalóvá a történtek: a vitorlás féloldalt dőlve beúszott a helyi vízisípálya drótpályája közé. Amikor észrevették, hogy baj van, leengedték a vitorlákat. Ettől hajójuk visszaállt függőlegesbe, így árbocuk nem fért át már a kötélpálya alatt, és csapdában rekedtek.
Napnyugtától napkeltéig, kb. Balatonszemes magasságáig kitűnő szelünk volt, ám hajnalban teljes szélcsend állt be, gyakorlatilag teljesen megrekedtünk. Próbáltunk délnek tartani, mert úgy láttuk, mintha ott jobban haladnának a versenyzők. A szélcsend és a teljes hajnali nyugalom a tó közepén a társaság egy részét is álomba szenderítette. Ki a hajó fedélzetén, ki a kabinban vitorlák, szanaszét szórt holmik, cipők között aludt… Apróbb széllökésekkel végül átjutottunk a tihanyi „csatornán”, sikerült a kompot is elkerülni. Kicsit több rutinnal talán elindultunk volna hamarabb a déli part felé, hiszen a Balaton ciklikussága, illetve az ú.n. szélzónák elég jól kiszámíthatóak.
Az utolsó 1 kilométert gyakorlatilag „lépésben” tettük meg, körülöttünk a keleti medencében hajók százai hasonló sorson voltak… Örömteli látvány volt, hogy a miénknél újabb, komolyabb és profibb vitorlájú hajókkal együtt versenyezve vághattunk neki az utolsó néhány száz méternek. Nagyon sok helyezés az utolsó métereken dőlt el, hogy melyik hajónak sikerült hamarabb „átvánszorognia” a célon. Így lettünk mi végül negyedikek a saját osztályunkban, vagyis a 43 hajó közül. Mint utólag kiderült, a dobogós harmadik helyezett kb. 20 méterrel előttünk ment át a célon.
Cimkék: kékszalag, vitorlázás